Húrosok

koboz

Rövid nyakú, gömbölyű hasú, nyolc-tíz húros, lantféle pengetős hangszer. Az énekmondók kedvelt hangszere lehetett. A moldvai népzenében napjainkig fennmaradt a régies játékmóddal együtt. A koboz szó ősi török eredetű, névváltozatai sokféle hangszert jelölnek. A moldvai csángók koboznak, a kazakok kobiznak, a kirgizek komuznak az oszmán törökök kopuznak, kobuznak hívták. Rövid nyakú változata a kínai bípa, a finnugoroknál a török népektől átvett sankultapot találjuk.
A kobozt Anonymus is említi a Gesta Hungarorum 46. fejezetében. Magyarországról már a XIV. századból is származik adat. 1326-os okmányok ismernek kobzos neveket ("Johannes dictus Kobzus"). Tinódi Sebestyén saját kezűleg rajzolt címerében is egy hosszabb nyakú kobozféle látható.
A koboz húrjait kvintekre és kvartokra hangolják, amelyekkel a pentaton ének jól kísérhető.
Hangolása: G,D,g,c, vagy D,a,d,g

saz baglama

A baglama, vagy saz, a török népzene alapvető hangszere. A hosszúnyakú lantok családjába tartozik. A hangszer hét húros, melyet kettes-kettes-hármas csoportra osztanak. Ezeket a csoportokat külön lehet hangolni. A tető körvonala csepp alakú, vele egy síkban helyezkedik el a hosszú, bundozott nyak. A test nagyon öblös, a legtöbb lanttól eltérően nem hajlított szelvényekből áll, hanem tömör cikkelyekből van összeállítva, majd kifaragva, kivájva. A hanglyuk a test alsó végén helyezkedik el, ami arra utal, hogy fejlődésének egy korábbi szakaszában a hangszertető nem fából, hanem kifeszített bőrből lehetett. A húrok felfüggesztése a mandolinhoz hasonlóan alsó húrrögzítésű.

ud

Az arab világban, Marokkótól Isztambulig a mai napig is az ud a legelterjedtebb hangszer. Valószínűleg perzsa eredetű, az arab aranykorban nyerte el jelenlegi formáját. Mai formájában majdnem úgy néz ki, mint az európai lant, csak rövidebb a nyaka, és nincsenek rajta húrlábak és bundok. A nyaka éles szögben hátrahajlik. Általában három hanglyuk van rajta. Öt vagy hat pár húrja van, amelyek nejlonból vagy hagyományosan bélből készülnek. Hangolása: E, F vagy G; A; d; g és c. Az arabok hite szerint az ud azoknak a madaraknak a trillázását zengi vissza, amik egykor azon a fán fészkeltek, melyből a hangszer készült. A XI. században a spanyolországi mórok közvetítésével az ud elterjedt egész Európában, és beolvadt a lantba, majd később a gitárba. A lant európai elnevezései, "lute", "luth", "Laute", "Alauda" stb. mind az arab Al Oud névelős szóból származnak.

tekerőlant
Húros hangszer. Húrjai alatt elhelyezett kerék forgatása szólaltatja meg a húrokat. A forgatás jobb kézzel a hangszer testének jobb oldalán elhelyezett karral történik. A hangszer ellentétes oldalán a "fej"-ben négy húr hangolására alkalmas kulcs található. A húrokat fedél védi. A hangmagasságot fából faragott billentyűkkel lehet változtatni, a dallamhúron. A másik 3 húr kísérőhúr, a hangszer alaphangsorának első a hangját, kvintjét és oktávját szólaltatja meg.

citera
A legelterjedtebb népi hangszer.Diatónikus és kromatikus fajtája van. Bal szélén futnak végig a dallamhúrok. A dallamhúrok alatti részt kótafának nevezik, melyen a haránt elhelyezkedésű rovátkák ("kóták") szolgálnak a különböző magasságú hangok képzésére. A kromatikus citerának két húrpárja van, melyek alatt más-más beosztású rovatkák találhatók. A szélső húrok alatt a mixolid skála, a belső húrpár, a hiányzó kromatikus hangokat adja. A húrok a "fej"-ben elhelyezett kulcsokkal hangolhatók.
A dallamhúrok a kótafejhez kapcsolódnak. A középső fej a "nagyfej" a bőgőhúrokkal, fölötte, a hangszer jobb szélén, 1-3 "kisfej" található magasra hangolt kísérőhúrokkal. A "nagyfej" első húrja a "kisbőgő" a legvastagabb húrja a "nagybőgő". A fejeket díszes faragások díszítik. A kótahúrokat a zenész bal kézzel nyomja le, jobb kézzel egy hegyes hosszabb lúdtollal pengeti. A kísérő húrok megszólaltatása, a pengetések változatos alkalmazása virtuóz játékot tesz lehetővé.
Egy jó citerás, muzsikájával betölti az egész tánctermet. Régen citerabálokat is tartottak, ahol a tánc kísérő zenéjét a citera szolgáltatta.

Fúvósok

töröksíp
Oboa rendszerű kettőssíppal működik. Gyümölcs- vagy jávorfából készült. A törököktől került Magyarországra, bár minden ázsiai népnél megtalálható, a tibetiektől a japánokig. Valószínűleg Thököly Imre táborában kezdtek törökös zenét játszani. Különösen népszerű volt a töröksíp a Rákóczi szabadságharc idején a kurucok között. A töröksíposok a 17. században elsősorban hadimuzsikusok voltak. Zrínyi Miklós síposokat fogadott, amikor a török ellen indult. Apor Péter írja, hogy az ünnepi lakomákon az erdélyi uraknak "...igen kedves muzsikájok volt az töröksíp, egyszersmind az dob..."

duda
A duda elsősorban a pásztorok hangszere. Ezért Magyarországon legelterjedtebb a Dunántúlon, Felső Magyarországon és Erdélyben volt. A dudás a fúvókán át adagolja a levegőt a kecsketömlőbe, ami innen áramlik a sípokba. A dallamsípnak 6 esetleg 7 lyuka van, hangterjedelme 1 oktáv. Az alatta lévő hosszabb síp 1 lyukú. A leghosszabb síp a basszus síp, más néven "bordó". Ez egyetlen mély hangot ad és állandóan szól. A népi elnevezés szerint a dallamsíp neve prímcső és a rajta lévő lyukak neve fentről lefelé bolhalyuk, fölkiáltólyuk, második lyuk, váltólyuk, hangjátszó lyuk. A belső lyuk neve sikajtóluk.
A hosszabb cső a kontracső, a kontralukkal. A dudát általában faragott kecskefej, illetve kosfej díszíti, de az Alföldön menyecske-, és férfifejű duda is található.

furulyák
A legismertebb, legelterjedtebb népi hangszer, a világ minden táján ismerik. Kétféle rendszerű van használatban. A "hosszi furugla" kb. 90 cm hosszú, 5 lyuka a hangszer vége felé található. A kisebb furulya kb. 30-40 cm-es 6 lyukkal. Ezekből több fajtát ismerünk. A kisebbeket pikulának is nevezik.
A furulya bodzafából, jávor, vagy gyümölcsfából készül. A felső vége félig zárt, a "szélhasító" nyíláson befújt levegővel szólaltatják meg. Hangterjedelme 1 oktáv, ami átfúvással másfél oktávra bővíthető.

Ütősök

nagydob